Londonban még decemberig működik a világ egyetlen “THE CARTOONIST “nevű karikatúra kocsmája. Ez az angol szatirikus rajzolók , humoristák és szerkesztők törzshelye. Itt iszogatnak azok a rajzolók akik a környező szerkesztőségekben végezték dolgukat. Talán a mi Blaha Lujza terünkön álló Corvin Pizzériához hasonlatos a hely. Ez volt PUNCH rajzolóinak is a kedvenc találkahelye. Hogy mennyire így van, arról a falakon árulkodnak a jobbnál jobb bekeretezett , megbecsült rajzok, címerek . Szinte karikatúra múzeum az egész pub. Talán 100 évet fognak össze az árulkodó rajzolatok. Londonban élő lányom örökítette meg a képeket. Sajnos ez a fogadó csak decemberig várja vendégeit. A szerkesztőségek lassan London más kerületeibe költöztek és folyamatosan csökken a látogatók száma. A THE CARTOONIST küldetését teljesítette és év végén bezár. Aki a 2012-es nyári olimpiát Londonban élvezi közülünk, az ne hagyja ki ezt a páratlan helyet. Érdemes még egy utolsó pillantást vetni rá ! Béke vonalaidra The Cartoonist !
A Samsung Galaxy Note bemutatóján beszélgettünk el a karikatúráról,
és annak magyarországi helyzetéről Dluhopolszky Lászlóval, a műfaj
egyik híres veteránjával, aki többek között a Ludas Matyi
rajzolójaként és főszerkesztőjeként is dolgozott. Látszik, hogy a
rajzolók többfelé is tudnak figyelni: miközben László gyors és
szakértő vonásokkal rajzolta meg az egyik újságíró kolléga arcát,
kérdéseinkre is válaszolt.

Dluho, azaz Dluhopolszky László, a népszerű karikaturista 2011-re kivívta magának azt a jogot, hogy a hatvanasok korosztályában koccinthasson születésnapos poharával. Mondhatnám, akár duplán hatvanasnak is, no, nem mintha elérte volna a 66-ot, mert odáig még jó darab utat kell megtennie, hanem mert az 1960-as évek végére tehető, hogy a Kossuth Nyomda fiatal cinkográfusának első rajzai nyilvánosan is megjelentek, így tehát az 1960-as évek nagy generációjának művész tagja ő.
Már fél éve nem tudjuk, hogy ki nyerte a januárban meghirdetett ”Nimród újság és a OMVV ” karikatúra versenyét. Ennek jártam utána a Vadász Szövetségben. A Nimród újság májusi száma végre közölte a végeredményt :
1. Miklosovits László ” Vadásznaplómból ” című remeke
2. Teszák Sándor ” Azt hiszem ez nem Gemenc ” című grafikája
3. Sándor Róbert ” Trófeafal ” című munkája
Az első díjjal 20.000 jó magyar forint járt. A többiek könyv és tárgy jutalomban részesültek.
Véletlenül megakadt a szemem a Nimród újság impresszumán. Belső munkatárs : Miklosovits László (!)
Üdvözlettel : DLUHO
A révkomáromi tv tudósítása kiállításunkról. Ide kattints!
Eszembe jutott egy érdekesség. A médiában új korszak kezdődött a chilei bányászok kimenekítésével. .Nekünk karikaturistáknak is van ilyen hősünk. K o c s i s Ernő révkomáromi barátunk, akire fiatalon szintén ráomlott Csehországban a bánya. Ő pár nap alatt megőszült. Többen megőrültek ,mire megérkeztek a bányamentők. Hol volt még akkor a televíziós kapcsolat, kivetítő és mentő kapszula ? Izgalmas perceket élnénk át , ha emlékeit megosztaná velünk. Bányaomlás egy karikaturista szemével.
Sokszor lejárt hozzánk a szakosztály gyűléseire R Ó Z S A H E G Y I G Y Ö R G Y . A “Best of” kiállításokon is gyakran szerepelt. Számos karikatúra albumot hagyott maga után. Soha nem felejtem el, amikor a Képes Sportban Kutas István főszerkesztő mesélt a Rózsahegyi legendáról. Még a hetvenes években Gyuri engedélyt kért a Népstadionban, hogy a nagy meccs előtt lerajzolhassa a szovjet labdarúgó válogatottat az edzésük előtt. Kutas szemtanúja volt ahogy R.GY. keze alatt szinte füstölgött a ceruza. Szinte percek alatt lerajzolta a meglepett társaságot. Ezzel hírnevet vívott ki elsősorban magának és a magyar szakmának. A szovjet sportvezetők sem akartak hinni a szemüknek, amikor a tablót elébük tette. A pár vonallal felvitt karakter mindig ült. Tapssal jutalmazták a örömittas ceruza virtuózt.
Gyuri szinte mindenhol megtalálható volt. Legyen az a várbeli “Mesterségek utcája” rendezvény, vagy a visegrádi Palota Játékok. Kedvenc törzshelye volt a frissen megnyílt Lurdy Ház .Egyszer láttam, hogy 20 másodperc alatt megrajzolt valakit. Gyakran hívták rendezvényekre is. Nem volt ritka, hogy 200-250 főt is megörökített egy délutánon .Érdekes , de festményeire volt büszkébb és nem a rajzaira. Pár éve hívott, hogy együtt menjünk ki a linzi ” Utca fesztiválra”. Ő rajzolna én sziluetteznék-javasolta. Most bánom csak, hogy nem mentem Vele…
Halálával egy gyorskezü rajzolóval lett szegényebb a magyar portrérajzoló társadalom.
Dluhopolszky László
Dluhó üdvözlete Londonból:
A héten karikatúra szakma egyik londoni szentélyében jártam . A londoni Karikatúra Múzeumban. Kedvelem és látogatom Kozma Péter ” k a r t o o n g a l é r i á j á t ” , de most szívesen bemutatnám az angol hasonmását. Szeretném ha londoni anzikszkártyámat feltennéd a szakmai oldalunkra. Köszönöm !
Az első amit Angliába észre veszel, hogy itt szeretik és támogatják a művészetet. Értik és használják a karikatúrát. Cégéreken, plakátokon, a kereskedelemben és az újságokban is hemzsegnek a rajzok. Van egy- két zsenijük szupersztárjuk,( Ralph Stedman, Ronald Searle ) de a többiek sem panaszkodhatnak. A metro peronokon most a világbajnokság alatt a legendás TIMES napilap hirdet karikatúrával. Az angol 11-et mint tojásfejeket tartókban sorakoztatja fel a plakát. A legmagasabb játékos feje persze jobban kiemelkedik a többiek közül. A sort Capello mester zárja. A szöveg még csak emeli a mondanivalót. Ébredjen velünk minden reggel.
Sorolni tudnám a rengeteg karikatúra cégért, megállító táblát a belvárosban. Ott nem finnyáskodnak, mint az itthoni ficsúr designerek. hogy aszodja: a magyar karikatúrával itthon nem lehet eladni semmit . Most nem üzemel a 150 éves PUNCH, de tulajdonosa az arab El Fajed a Harrold’s áruház tulajdonosa az újraindításán fáradozik. Van egy vicclapjuk a Privat Eye ,mely ha kevés karikatúrát is közöl, tele van hirdetéssel. Nem panaszkodhatnak az ottani rajzolók. Ahogy a könyvesboltokat elnéztem, jóformán minden Punch rajzolónak 5-6 könyve van a polcokon. Nem ritkák a futball karikatúra albumok, ahol egy -egy csapat történetét mutatják be humoros formában. Nálunk ilyen elképzelhetetlen lenne. Hiába vagyunk sport nemzet , ilyenre még soha senki nem gondolt. Ott bevett szokás.
Nos a végére hagyom a British Múzeum ( www.cartoonmuseum.org ) mellett található Karikatúra Múzeumot. Zseniális a helyválasztás, hisz ottlétünk alatt ( 2 óra ) több mint 200-an tekintették meg a futó kiállítást. Az épület két szintes, mint nálunk a kartoon galéria . Az utcai fogadószinten egy humor shop fogad minket. Főleg könyvekkel , poszterekkel, társasjátékokkal, zászlókkal, képeslapokkal. ( a fényképen mindez jól látható ) Felfoghatatlan a bőség zavara. Természetesen mind angolszász alkotó, néhány amerikai kivétellel. Nagyon büszkék a most záruló Roland Searle kiállításukra, mellyel a ma is élő 90 éves alkotónak tisztelegnek. ( Könyvvel, poszterrel és tányérokkal találkoztunk , és 160 oldalas katalógussal melyek az agg mester keze nyomát dicsérték ) mindez persze elérhetetlen áron. A belépő sem volt piskóta: 14.99 font .Az előtérben sorjáztak a kollégák. nekem egy olasz és több német rajzolóval sikerült megismerkednem. Láthattam a nagy teremben Searle 140 darabos életművét, mely az alkotó 78 évet fog át. Folyamatosan futott a kiállítás egyik vetítővásznán a mesterrel folytatott interjú. Searle jelenleg a francia Riviérán nyaral. Ott van háza. Ebből azért a gázsijára is lehet következtetni ( nem a hazai ) Emlékszem Pápaival sokat jártunk Bécsbe. Ott bekeretezett Searle képekért 20.000 schillinget kértek 1990-ben. Még gondolkodtunk rajta, hogy vegyünk-e ? Alul még bemutatták az öreg rajzeszközeit : Brendauer tollait és japán nádtollait, melyek elmaradhatatlan kellékei művészi grafikáinak, illusztrációinak) A terem végén angol karikatúra történeti kiállítás futott. Ez is káprázatos volt hiszen a legismertebb Angliában publikáló művészek rajzai sorjáztak az értékes képkeretekben. Searlenél nem volt ritka a 50×70 cm-es képméret sem. Úgy gondolom, hogy ezeket eredetileg is eladásra szánta.
Fönt a galérián tovább folytatódott az életmű kiállítás. Elég tágas és felül üvegablakos volt a ház. Ömlött be a fény, mint egy műterembe. A fölső traktus egyik termében a jövő karikatúristái, a fiatalok alkottak olyan képeket, melyek a kiállításon megihlették őket. A legjobb rajzokat egy ottani alkalmazott bírálta el. a győztesek az alkalmi faliújságra kerültek a gyerekek nem kis örömére. Ceruzát és papírt kérésre mindenki kapott. A földszinten csomagmegőrző és toalett könnyítette meg a turisták (karikaturisták) kis és nagy dolgát. Az épület szerény becslésem szerint úgy 350 négyzetméteres lehetett. Napjainkban gyermek animációs és játék karikatúra kiállítással készülnek ,ami július 7.-én nyílik. Minden Londonban kóricáló magyar karikaturistát szeretettel várnak fél 10-től este 17.30 -ig.
Aki kedvet kap, nem fogja megbánni !
Sajnálom , hogy Kaján Tibor nem kapott Kossuth-díjat. Megérdemelte volna.Akkora idősávot fog át munkásága, hogy az maga lenyűgöző. Ha belegondolunk 1945-2009- ig kapunk tőle történelmi áttekintést. Azt hiszem ezzel senki nem tud versenyre szállni.Én magam is sokat köszönhetek neki.1979 tavaszám a NÉPSZAVA karikatúrista munkatársat keresett. Kaján Tibor négy fiatalt javasolt. Tettamantit, Jelenszky Lacit, Dunai Imrét és engem. Ma is félelmetes a nésor. Bármelyik főszerkesztő elfogadná. Hogy engem vettek fel azt annak köszönhettem, hogy Gedeon Pali bácsinak volt egy kitétele- egyedül én tudtam politikusokat rajzolni. Ma is áldom érte a nevét. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy már akkor figyelemmel kisérte a fiatalok fejlődését.Több előadást is tartott nekünk a szakosztályban a modern ( világ )karikatúráról. Ezek életem szép emlékei. Csodálatos művész és kitünő pedagógus is gy személyben. Nálam díjtulajdonos az szent. Dluho













