Kedves kollégák! Az alábbi nyílt levelet tegnap egy hozzászólásban tettem közzé. Azt gondolom, a tisztújítás témája, a szavazás és a levélben megfogalmazott kérdések az egész szakosztályt érintik, és elég fontosak ahhoz, hogy itt, egy önálló cikkben ismételjem meg őket. Abban a reményben teszem, hogy János segít nekünk megérteni ezeknek az etikailag és erkölcsileg finoman szólva is kifogásolható, bizarr és kapkodó lépéseknek az okait, céljait és motivációit. Sokan szeretnénk megismerni ezeket.
Nyílt levél a tisztújítás körüli anomáliákról
Anomália (Ismeretlen mester, 1775)
Kedves János!
Néha nehezen tudom eldönteni, hogy tényleg komolyan gondolod-e azokat, amiket nekem és a kollégáknak írsz, vagy szándékosan provokálsz minket. Számtalanszor és nagyon világosan leírtam már neked az álláspontomat. A szavazás szabályai nem titkosak: a blogon mindenki számára hozzáférhetőek. Téged is beleértve. Tőled, mint a szakosztály eddigi alelnökétől, joggal lenne elvárható, hogy ezeket eleve ismerd. Véleményem az általad ismét felvetettekkel kapcsolatban nem változott. Csak ismételni tudom magam: a szakosztály tisztújításán a szabályok szerint kizárólag a szakosztály tagjai szavazhatnak. Még szép!
Az importált szavazókról
Nem várunk külső erősítést egyik jelölt mellett sem. Látom azt az emberfeletti munkát, amit Dluhóval közösen kifejtesz annak érdekében, hogy a Kárpát-medence összes ismert és ismeretlen, profi és amatőr karikaturistája, grafikusa, festőművésze, aszfaltrajzolója és egyéb alkotó elméje téged támogasson ezen a szavazáson. Akkor is, ha még sosem hallottak rólad vagy a szakosztályról. És mi sem róluk. Ez az elszánt törekvés volumenénél és intenzitásánál fogva akár elismerésre méltó is lehetne. Amennyiben szabályos lenne. Jogszerűen ugyanis csak akkor járunk el, ha nem fogadunk el mástól szavazatot, csak a szakosztály tagjaitól.
Ennek ellenére több külső szavazatot önhatalmúlag elfogadtál, a beküldőknek a tudtunk nélkül (!) küldtél megerősítő levelet arról, hogy a szavazataikat regisztráltad. Emiatt később többször kényszerültünk kínos magyarázkodásra, és a jóhiszemű voksolókat is kényelmetlen helyzetbe hoztad. Hogy gondoltad ezt?
A szavazatok gyűjtéséről
Korábban kifejezett követelésednek engedve hozzájárultam, hogy a hozzám e-mailben beérkező szavazatokból a vezetőség tagjai (téged is beleérve) kapjanak egy-egy biztonsági másolatot, hogy a szavazás – úgymond – átlátható legyen. Ezt már akkor is aggályosnak találtam, hiszen így a szavazás titkossága sérül. Épp azok látják tagtársaink szavazatait, akiknek a sorsáról döntünk. Mégis beleegyeztem ebbe, hogy később ne vádolj csalással. (Három nap sem telt el, és körleveleitekben már azt hirdettétek, hogy nekem nem is kell elküldeni a voksokat!) Azt azonban akkor még feltételezni sem mertem volna, hogy lesz, aki ezzel a kontrollal pimaszul visszaél, és a más jelöltekre érkező szavazatokat minősíti, azokat ilyen-olyan ürüggyel, önhatalmúlag érvénytelenné próbálja nyilvánítani:
“Kaptam két érvénytelen szavazatot is amelyeket természetesen töröltem, töröljétek Ti is!” – írod. Hogy képzelted?
Tagtársaink letiltásáról
Megpróbáltad Fritz Zoltán kollégánk szavazatát törölni arra hivatkozva, hogy nem ismered őt, sosem hallottál róla, sőt nem is vagy rá kíváncsi. Ezt nem vethetem a szemedre, hiszen (bár alelnök vagy) a szakosztály eddigi munkájában az elmúlt években nem vettél aktívan részt, nem ismerhetsz mindenkit. Fritz Zoltán azonban régi és értékes tagja a szakosztálynak, emellett a a Magyar Képregény Akadémia elnöke és a Magyar Képregény Szövetség vezetőségi tagja. Nagyon számítunk az együttműködésére a következő években is. (A blogját egyébként évek óta hirdetjük ezen a honlapon is, a karikatúra oldalak között. Ha gyakrabban járnál erre, bőven lett volna alkalmad találkozni a nevével.)
És ugyancsak megpróbáltad érvényteleníteni Sajdik Ferenc (!) szavazatát is arra hivatkozva, hogy nem személyesen, hanem a lánya útján juttatta azt el hozzánk. Természetesen ő is régi, és közmegbecsülésnek örvendő tagja a szakosztálynak, és mindenki által tisztelt mestere a szakmának. Láthatóan téged kivéve. Te ugyanis megkövetelnéd tőle nyolcvanadik életévén túl, hogy tanulja meg a számítógépet kezelni és személyesen írjon neked e-mailt. Ez engem mélységesen felháborít, János. Sajdik Feri bácsi szavazata természetesen érvényes lenne akkor is, ha teszem azt telefonon szavazna. Számunkra a megtiszteltetés, ha aktívan részt vesz a szakosztály életében. Ezúton is köszönjük!
A többszöri szavazásról
Emlékeztetnélek, hogy saját szavazataiddal lényegesen nagyvonalúbb voltál. Privát levélben kérted, hogy tekintsem csupán szándéknyilatkozatnak, és semmisítsem meg, hogy később másképp szavazhass. Ugyanezt próbáltad elérni feleséged, Jeney Klára szavazatával is, és már akkor világossá tettem, hogy a szavazatokat nem engedem utólag manipulálni – mások szavazatai fölött pedig végképp nem rendelkezhetsz.
(Megjegyzés: amikor ezt a cikket közzéteszem, már mindketten szavaztatok másodszor is. Ezúttal másképp, mint az előző alkalommal. Mivel ezt a szándékotokat korábban már bejelentetted, így a dolog különösebb meglepetést vagy zavart nem okozott, de a szavazatok összegzését megnehezítheti. A szavazatszámláló bizottság nyilván nem fogja mindkét szavazatot elfogadni. Dönthet a régi vagy az új szavazat törlése mellett, illetve mindkettőt érvénytelenítheti – ez már az ő hatáskörük lesz.)
Szeretném ismét leszögezni: nem feladatunk a tagtársainktól beérkezett szavazatok érvényességének vizsgálata. Egyetlen dolgunk, hogy ezeket az urnazárásig összegyűjtsük és megőrizzük. Szeretném a tagtársakat is megnyugtatni: vitás kérdésekben természetesen nem a jelöltek, hanem egy vagy több, pártatlan számlálóbiztos dönt majd, akit a MÚOSZ delegál.
A blogról és a moderálásról
Ismét előhozod a blog témáját, holott többször kértelek, hogy ezt ne tedd kampánytémává, és korábban már megígérted, hogy nem teszed. A blog szerkesztése és moderálása nem témája a választásnak. Úgy tűnik azonban, hogy választási programod sarkalatos (ha nem egyetlen!) pontja a blog megregulázása, a neked nem tetsző stílusú hozzászólások kigyomlálása, illetve elsősorban az általad nem kedvelt Császár Tamás elhallgattatása. (Már a kampány első körében megpróbáltál úgy elégtételt venni rajta, hogy “alelnöki hatalmadra” hivatkozva, titokban cenzúráztatod velem a hozzászólásait.)
Arról a blogról beszélünk, János, amelynek szerzőit számtalanszor vádoltad szakmaiatlansággal és exhibicionizmussal, és amelynek munkájában – teljes történelme során! – mindössze annyival vettél részt, hogy tavaly beküldted saját tíz aforizmádat a karikatúráról – és amelyet Joe olyan szellemesen egészített ki a legbölcsebb tizenegyedikkel. (Lásd itt!)
A szakmaiatlanságról pedig egyelőre annyit, hogy legutóbbi, plágiumról szóló érdekvédelmi cikksorozatunk egy sor elismerést kapott, és ebben a pillanatban is hirdetik az eMasa címlapján.
“A blogunkról eltűntek az értelmes és hasznos szakmai információk, dúl a primitív dilettantizmus, nagy teret kapnak a zavaros gondolkodású erőszakos, iskolázatlan kollégák, ezt a jelenlegi szinvonalat nagyon nehéz lenne alulmúlni, legalábbis szerintem.” – írod.
János, olvasod te ezt a blogot egyáltalán? Ezeket inkább alelnökségednek azokban az éveiben kellett volna leírnod, amikor TBoy és Dluhó egyesült erővel tombolva próbálta szétverni a blogot és elmarni innen kollégáinkat (sokakat sajnos sikerrel). Akkor azonban mélyen hallgattál. Amikor pedig megpróbáltuk leállítani őket, te ellenezted a leghangosabban a moderálást. Végül úgy döntöttél, hogy inkább velük vállalsz közösséget, és az általuk megkezdett utat folytatod – immár a moderálás élharcosaként… Most mégis azt állítod, hogy mi, többiek vagyunk “súlyos morális és szakmai válságban”.
Mindegy, azt megértettük, hogy bajod van Császár Tamással. Majd megbeszélitek egymás közt. Lapozhatunk.
“Egy szakmai szervezet vezetőjének hitelesnek és erkölcsileg feddhetetlennek kell lennie” – írod végül. Egyetértek, és a szavazás eddigi eredményeit látva ezt kollégáink is pontosan így gondolják. Ideje, hogy lassan te is megbékélj ezzel.
Nemes Zoltán
