Magnus Muhr svéd fotóművész fotókarikatúra sorozata – döglött legyekkel.
Kedves Kollégák!
Gáspár Imre kollégánk most küldött egy jó hírt, miszerint a Román Karikaturisták Szövetsége 2011-es Híres Román Személyiségek nemzetközi webes portrégrafika pályázatán Excellency Prize (Kitűnők Díja) elismerésben részesült. Ezúton is gratulálok neki!
Imre rajzairól, a díjakról, díjazottakról és műveikről ide klikkelve tájékozódhatsz.
Tegnap egész napos programmal várta az érdeklődőket az őszi Képregény Börze. Körülbelül egy órán keresztül álltam sorba, hogy bejussak. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ugyanakkor rengeteg magyar szerző rakta ki új és régi munkáit aznap. Hihetetlen, hogy a képregény műfaja ennyire népszerű itt Magyarországon. Ez persze köszönhető az MKSZ-nek és az MKA szervezőinek és aktív tagjainak, akik évek óta szervezik tavasszal és ősszel az ilyen jellegű programokat. És itt most külön kiemelném Fritz Zoli kollégánkat is, aki évek óta motorja ennek a sikersorozatnak. Az elismerés persze azoknak is szól, akik egyénileg vagy csoportosan igyekeznek minőségi képregényeket készíteni az olvasók örömére. Egy friss képregényes gárda, a 5panels csapata is egy új képregénnyel jelentkezett erre az alkalomra, Staféta címen. Jelenleg ez az egyik legdinamikusabban fejlődő alkotócsapat, amelyben számos fiatal rajzoló és képregényíró fogott össze, hogy meghódítsa a magyar közönséget. Nemrég én is tagja lettem a 5panels-nek, aminek külön örülök, mivel új lendületet nyertem általuk. Munkáikat látva minden tiszteletem az övék: nagyon jó rajzosok és írók jöttek itt össze egy csapatba.
Akit érdekelnek a részletek, itt csemegézhet kedvére (klikk a szavakra):
Kedves Kollégák!
Ha van kedvetek gyertek el a könyvbemutatóra és az azt követő beszélgetésre. A könyvben az én illusztrációimmal, a bemutatón pedig velem is találkozhattok.
A bemutató október 26-án, 18:00 órakor a Tranzit Art Caféban (Budapesten a Kosztolányi Dezső térnél, a Bukarest utcában – a volt buszpályaudvar épülete) lesz. A könyvbemutató apropóján vezető szerkesztők és újságírók beszélgetnek arról: tanítható-e az újságírás, és ha igen, milyen tudásra kellene szert tenniük a médiaiskolák hallgatóinak. A pódiumbeszélgetésen részt vesz:
Bódis András (rovatvezető, Heti Válasz)
Bodoky Tamás (főszerkesztő, atlatszo.hu)
Dévényi István (főszerkesztő, MTI Új Média)
Pálinkás Szűcs Róbert (felelős szerkesztő, Origo)
és a szerző:
Tóth Szabolcs Töhötöm (szerkesztő, Magyar Nemzet Hétvégi Magazin)
Tegnap volt Lázár a Ervin emlékére szervezett kiállítás megnyitója. Még májusban én is beküldtem egy képet, amit itt a kiállításon látni is lehet. A „Berzsián és Dideki” c. meséjének egyik fejezetéből illusztráltam egy jelenetet. Pontosabban ez a jelenet valójában nincs is benne a mesében, csak utal rá Lázár Ervin, de ettől válik igazán szabaddá ez az illusztráció. A kiállítást Pálfi György egyetemi docens (MOME) nyitotta meg. Előtte még Beratin Gábor olvasott fel egy részletet Lázár Ervintől. A kiállítás anyaga nagyon jó lett, köszönhetően a szervezők alapos válogatásának. 2012 január végéig látható a kiállítás a Budapest Bábszínház Koós Iván aulájában. A képekért elnézést kérek, de sajnos vitrin mögött voltak és komoly fényképezőgép, illetve polár-szűrő nélkül nehéz jó képeket csinálni. Amint a kiállítást szervező Csodaceruza honlapján fent lesznek a képek, rögtön idelinkelem az oldalt. Akkor mindenki megcsodálhatja az összes alkotást.
A kiállítók: Réber László, Gyulai Líviusz, Faltis Alexandra, Widengard Krisztina, Gaszner Ildikó, Branczeiz Zsuzsanna, Kispál Éva, Szendrey Gabriella, Makhult Gabriella, Szántói Krisztián, Máray Mariann, Szabó Levente, Halter András, Lázár Zsófia, Endrődi Katalin, Perjés Bernadett, Pócsik Olga, Csala Sándor, Molnár Krisztina, Dévényi Diána, Makoviczki Dóra, Papp Anikó Míra, Koncz Tímea, Molnár Olga, Porkoláb Dorottya, Holló Anna, Gyöngyösi Adrienn, Tomor Gábor.
A címben említett két festőművész alkotásait a Nemzeti Galériában lehet megnézni. Viszont Fritz Zoltán és Lanczinger Mátyás művei a jelenleg a Karton Galéria falain lógnak és várják a nagyérdemű közönség figyelmét. Mivel igenis figyelemreméltó rajzokról vagyon szó. Még egy mondat a kiállításról: nem titok, hogy a mekdonáldszos sonkás szendvicsből többet adnak el naponta, mint egy képregényből, én mégis inkább utóbbit választanám, pláne, hogy vegetáriánus vagyok! Képregényrajongóként (néha rajzolóként) remélem, ez az arány egyszer megfordul. A szendvicsről jut eszembe: hideg élelmet mindenki vigyen magával a kiállításra, órákig el lehet nézelődni!
Egyébként a fészbukon is lehet Fritzingeréket lájkolni!
De aztán elmenni a galériába is!
Beismerte bűnösségét Colleen LaRose. A Dzsihád Jane néven ismert amerikai terrorista a vád szerint összeesküvést szőtt a svéd karikaturista, Lars Vilks meggyilkolására, akinek Mohamed ábrázolása miatt több szélsőséges, iszlám szervezet százezer dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére.
“Dicsőség és hatalmas öröm ölni vagy meghalni. Csak a halál állíthat meg most, hogy ilyen közel vagyok a célhoz.” – írta Jane 2009-ben, letartóztatása előtt, Svédországban.
(Forrás: The Guardian)
Európai népcsoportokat ábrázoló karikatúrákat összegyűjtő könyvet mutattak be kedden Budapesten. Dagnoslaw Demski, a kötet szerkesztője szerint a más népcsoportokat bemutató rajzok leginkább arról az országról árulkodnak, ahol készítették őket.
A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete és a Lengyel Tudományos Akadémia Archeológiai és Néprajzi Intézete által szervezett eseményen Images of the Other in Ethnic Caricatures (Más etnikumok képe karikatúrákban) címmel mutatták be az angol nyelvű, több európai kutató közreműködésével készült művet, amelyben a tanulmányokat sok színes és fekete-fehér karikatúra illusztrálja.
Pápai Gábor kollégánk, a Népszava karikaturistája új karikatúra blogot indított a Blikk.hu-n “a Pápai” címmel. Klikk a képre!
“Mivel most kezdek először blogolni, és amúgy is ugatom a webkettőt, egyszerre indítok rajzos- és énblogot. Hogy melyik lesz hosszútávon a meghatározó, és milyen tartalommal, az csak a kommenteken és a médiahatóságon múlik.”
(Shooty karikatúrái a magyar EU-elnökségről és a szlovák-magyar viszonyról. Forrás: sme.sk)
A rajzon Magyarország ősemberként jelenik meg, aki az elnökség után érdeklődik, míg bunkóval fejbe vágott és földön cibált asszonya szimbolizálja a sajtószabadságot.
(Forrás: presseurop)
Pest, január 5. – Csicseri Bors, azaz Ágai Adolf szerkesztésében jelenik meg a politikai élclap, tele karikatúrával.
A XIX. század végén nagy divatja volt a humorlapoknak, a Borsszem Jankót 1868-ban indították. Elsősorban a városi, főleg pesti, nagypolgári réteget célozták meg – még inkább konkretizálva a zsidóságot. 1938-ig tulajdonképpen szünet nélkül jelent meg, ez pedig példa nélküli, a többi próbálkozás egy idő után elhalt. Körülbelül (átlagosan) 2000 példányban jelent meg a lap.
A lapot 1873-tól az Atheneum adta ki. Vetélytársa a Jókai Mór által alapított Üstökös volt. Leginkább a politikai élet visszásságait taglalta, gúnyolta, figurázta ki az újság, de az I. világháború idején már az utca emberéhez is szóltak könnyedebb, olykor pikáns írásaikkal, képeikkel.
A lap rengeteg feltörekvő fiatal rajzolónak, grafikusnak, festőnek adott munkát és némi anyagi juttatást. A fiatalos humor mellett a lap kivitelezése is korszakalkotó volt, igényes és változatos, a sablonok és klisék elhagyása mellett. A munkatársak a Kávéforrás nevű helyen találkoztak általában, huszonéves értelmiségiek voltak. Continue reading »
December 4-én nyílik a budapesti Jászi Galéria Angyal és ördög című csoportos kiállítása, melyen Molnár Péter Salamon kerámiaszobrász alkotásait is megcsodálhatja, akár meg is vásárolhatja a látogató. Munkásságáról és a szakma jelenlegi helyzetéről a jelenkori magyar kerámiaművészeti szcéna egyik legeredetibb, 34 éves alkotóját kérdeztük…..
Ha a párt ökle az ÁVO, akkor a párt fityiszt mutató ökle a Ludas Matyi – így bocsátották hivatalosan útjára a vicclapot, amely hosszú évtizedekig illusztrálta az úgy nevezett szocialista erkölcsöket. A létező összes elismerést begyűjtötték Nyugaton, de itthon mellbimbót sem rajzolhattak a lányoknak.
Fazekas Mihály híres elbeszélő költeményével ellentétben, rövid „u” betűvel küldték a nyomdába a folyóiratot, amelyik 45 évig az ország egyik legnépszerűbb lapjaként működött. Minden egykori szocialista országnak meg volt a maga Ludas Matyija, mindeniknek egy. A cseheknél a Dikobraz, a románoknál az Urzika, a Szovjetunióban pedig a Krakagyil. A magyart tartották a legpajzánabbnak. De nemcsak ezért érdekes, a vicclap volt minden idők egyik leghosszabb és legnagyobb politikai kampányfogása.
A II. világháború után jelent meg a lap. Akkor, amikor az ország krónikus papírhiánnyal küzdött, a Ludast mégis 200 ezer példányban kezdték terjeszteni. Csúcsidőszakában majdnem 700 ezret nyomtak a Ludasból. Több mint a felét előfizetésre. Mindenkihez eljutott.
Az ötvenes évek párthatározatai világossá teszik: a párt vezetői azt szerették volna, ha humorral és szatírával a Ludas Matyi azokat is eléri, akik más újságot nem is olvasnak, politikával egyáltalán nem is foglalkoznak. Szatirikus lapnak indult, de kiadói soha sem csak szórakoztatni akartak vele. Politikai marketingfogásnak, egy időben a diktatúra, az állami propaganda leghatékonyabb eszközének szánták.
(Az RTL Klub XXI. Század című műsora a Ludas Matyiról. Itt megnézheted a teljes adást!)