A MÚOSZ Karikaturista Szakosztály Blogja

Egykor volt kollégák! Ebben az évben megfosztottam magam a MÚOSZ tagságtól, így szakosztály tagságom is “okafogyottá” vált. Ma már nem veszek részt a BEST OFF találkozón sem. Köszönöm az elmúlt húsz évet. Boldog karácsonyt.

Nagyon úgy tűnik – mint ahogy úgy is van -, kedves Bruhó kolléga, hogy az érettségi marhapasszus hiánya téged súlyosabban érint, mint jómagamat (engem sehogy); sőt, minthogy hogy eme fájdalmas érintettséged szemlátomást permanens, úgy néz ki, hogy idővel a rögeszméddé vált. Föl se tételezve, hogy az érettségi bizonyítvány hiányának szakadatlan fölemlegetése mögött valamiféle alantas szándék lappanghat – noha van egy ilyen stichje is a dolognak -, némiképp “lebutítva” (a kvalitásaidhoz idomítva) vázolom, hogy mi a nagy helyzet.

Egyrészt: tényleg nem vagyok érett – legalábbis a szónak abban az értelmében, ahogy ezt a bornírt kispolgár használja. Másrészt ez az “éretlenség” csupáncsak mellékes komponense a személyiségem többé-kevésbé homogén teljességnek: ugyanis nem voltam kisdobos, úttörő, KISZ-tag, katona (na jó, katona három hétig azért de), párttag, besúgó stb. Kicsaptak a Tűzoltó utcai ódodából, elsőben a Sütő utcai és hetedikben a Labda utcai általánosból, a Kossuth Zsuzsa gimnáziumból kétszer is, aztán a debreceni Ref. Gimnáziumból és Kollégiumból, végül a MÜM 19-ből… Viszont négy és fél éves koromban megelégelve azt a “megalázó” helyzetet, hogy esténként anyám kellett fölolvasson Heinét, Goethét, Karinthyt, Babitsot, Radnótit stb. (nálunk ez volt az esti mese), egy nyári délután megtanultam olvasni a Szladits – Fürst – Újlaky: Kötelmi jog c. sorozatának második kötetéből (merthogy abban jó nagy és fettelt bötűk is voltak), és ettől kezdve “alternatív” üzemmódban művelődtem…

Másrészt: egy szint fölött (épp annyira fölötted, hogy tőled nézvést már nem is látszik) nem az érettségi, a diploma, vagy az ilyen-olyan titulusok és cafrangok tömkelege számít, hanem az a titokzatos “izé”, amit a fenomenológiában “érvényességnek” neveznek, és ami számodra már örökre hétpecsétes titok marad. (Hogy értsd: Arisztotelésznek vagy Leonardónak nem volt érettségije, viszont Mengelének volt diplomája…) Az érvényességnek nincs szüksége érettségire, elismerésre, díjakra, vagy “majdnem Oscar-díjas” ismerősök (hm…) együttérzésére…

Végül: karikaturista vagyok. Nem “intézményesült” karikaturista a közéleti karikatúra-hierarchiában, az álkarikatúra világában, és persze nem minden áron (!), hanem ab ovo és lényegében az. (Nagy titkok ezek is, ugye?) Mint ilyen, viszolyogok a címektől; olyannyira, hogy a KOKSZ Műhelynek – a MKISZ Szatirikus Képzőművészeti Szakosztályának – se vagyok az Elnöke, de még csak a Művészeti Vezetője se, csak a “stalkere”. Hogy aztán mi az a stalker, vagy mi a különbség egy stalker és egy Elnök (teszemazt az amúgy nem létező Magyar Karikatúra Szövetség Elnöke) között, azt most nem részletezném. Nem viselek öltönyt, se nyakkendőt. Leszarom a látszatokat, de nem az, hogy kérkedve, mint valami Petőfi, hanem csak úgy mopasszan. Ez így kerek. Ennyit az érettségemről.

Legvégül: remélem, legalább részben megválaszoltam azt a szörnyű dilemmádat, miként lehetséges, hogy az érettségid (hahh!) ellenére nemcsak hozzám és másokhoz képest, de kvázi “magánvalóan” is érvénytelen vagy (merthogy szemlátomást ez lehet a problémád); így, ha legközelebb megint előállsz azzal a fölötte gyanús “észrevételeddel”, hogy nekem nincs érettségim, viszont te olyan nagy vagy, mint az állat, akkor válaszként ugyanezt a háromezervalahány karaktert fogom “becopyzni”.

Hali: stalker

Ps. Amúgy a “spekulációdnak” van valami reális alapja – de csak valami. Tény, hogy az e-felületek nagymértékben megkönnyítik a szarkeverés, fontoskodás, önpolírozás, hazudozás stb. amúgy fárasztó munkáját is (ti. nem kell minden egyes ismerősödnek külön-külön előadni magad), kiváltképp, ha eme ténykedésed válasz nélkül marad. Tény az is, hogy “nyilvántartott őrültként”, visszaélve a kollégák tapintatával vagy sajnálatával, mindezt gátlástalanul megteheted – egy ideig. Másrészt viszont tény az is, hogy egy őrült végképp nem lehet érvényes (érettségivel sem), nem beszélve arról, hogy az önfeljelentésnek eme globális rendszerében – ti. a neten – apránként egy olyan “aktát” állítottál össze magadról, ami az érvényességed korábbi, nyomorúságos látszatait is semmizi…

már 2803 nézője volt az interneten a Best of 2011 katalógusnak! Tudod, hogy le is töltheted a saját számítógépedre?

Szabó Máté emberjogi országgyűlési biztos – házigazda – megnyitója.

Kedves Laci, csak most tudok válaszolni arra a korábbi hozzászólásodra, amiben jelezted, hogy a nemrég föltett arany blondelrámás truvájomat egy régi közös ismerősünktől loptam. Minthogy nem minden tanulság nélkül való (meg itt-ott talán vicces is), megosztom mindenkivel.

Ha lesz egy kis időm, akkor utánanézek, hogy a Lunger Katinak volt-e ilyen rajza (szerencsére még él), illetve annak, hogy hol publikálta és mikor? Egyébként a szövegbuborék “témában” az összes lehetséges formageget, illetve változatot megcsinálták már százszor oda-vissza, úgyhogy ez egy klasszikus vándortéma. Ezen belül olyan truvájt, ahol egy primitív firka csicsás, aranyozott blondelrámát mond (hazudik*) maga köré, eddig nemhogy a Katitól, de senkitől se láttam – téged kivéve, mert te tényleg ilyen vagy, így ez a kis etüd implicite rólad is (de csak “is”) szólt. Ezt valahogy azért megérezhetted, különben nem szóltál volna vissza… Mellesleg elkerülte a figyelmedet a képaláírásban szereplő “pro domo” kifejezés, ami szigorúan véve házon – családon – belüli, átvitt értelemben pedig belső, szűkebb körben történő felhasználást jelent, ami kizárja a plágiumot.

(Arra azért kíváncsi vagyok, honnan tudod, hogy nekem annakideján tetszett az a rajz, amit szerinted elloptam? Ott voltál, mikor tetszett? A Kati néha tényleg meglátogatott, hogy “átbeszéljük” a rajzait, de téged nem láttunk.)

Miért van az, hogy eme jólértesült, fontoskodó hozzászólásodról egy közel huszonöt évvel korábbi, szánalmas ügyködésed jutott eszembe? – jelesül az, amikor megpróbáltad a Polgár Lacit megóvni attól, hogy a Jutka és a Zsófi amúgy átlagos rajztudását velem “palléroztassa”; helyettem – a “veszélyes alkoholista és narkós” helyett (merthogy ezt állítottad rólam) – buzgón ajánlgatva példás életű jómagad. (A Laci végül is jó emberismerő lehetett, mert a lányok ennekutána följártak hozzánk monotípiázni, linót metszeni és nyomtatni, montázsokat csinálni, vagy csak örömből együtt firkálni a lányaimmal.)

Pár éve a szakosztályt próbálod hasonló “meglátásokkal” óvni tőlem és mindazoktól, akik veled ellentétben letettek valamit az asztalra (nem pedig elvettek onnan): jó műveket, értelmes gondolatokat, munkát, segítséget. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy téged annyian, és olyan mértékben tartanak érvénytelennek, hogy már egy értelmes, szakszerű meglátásodat is rosszindulatú baromságnak tartanák – ha lenne ilyened. Azt viszont nem értjük, hogy mi lehetett a célja például ama “jólértesültségednek”, miszerint engem nem is Császárnak hívnak (ilyen trükkel utoljára a Kék Fényes szabólászló próbálkozott a Galántait “leleplező” cikkében, felfedve, hogy a szóbanforgó gyanús személyt eredetileg Grünbergernek** hívták), – vagy annak a szenzációs információnak, hogy nincs érettségim. Utóbbit már csak azért se értjük, mert ezek a leveleid tele vannak súlyos logikai, mondattani és helyesírási hibákkal. Ennek ellenére az érettségidet tudomásul vesszük, és ezennel kinevezünk a szakosztály tiszteletbeli karpaszományos őrmesterének.*** (Ha legközelebb egy szerkesztőségben járva megpróbálod a szakma érdekeit képviselni – noha kéretlenül -, akkor az érettségi bizonyítványodat feltétlenül mutasd be ezzel a levéllel – tanúsítvánnyal – együtt.)

Akár sajnálhatnánk is a magad köré hazudott fontosság szakadatlan elfoszlása, és a mások érvényessége vagy sikerei okán megélt pokoli szenvedéseid miatt, ha mindezek csupán a skizoid jellempszichopátia**** tünetei volnának, de nem csak erről van szó. Te már a betegséged előtt is ilyen voltál. “Gyárilag” vagy ilyen. Nem véletlen, hogy a 70-es évek elején a Fiatal Karikaturisták Stúdiójából (is) rövid úton kitiltottak. Én ugyan nem tiltottalak volna ki, mint ahogy helyed van ebben a szakosztályban is. Minden valamirevaló falunak kell legyen egy bolondja. Akkor is, ha az elébemenve a tájékozatlan idegeneknek, a falu polgármestereként mutatkozik be. (Úgy kell nekik!) Az sincs ellenemre, ha valamelyik újdonsült felfedezetted (hm…) az “Ide nekem az oroszlánt is!”***** hevületében összetéveszti az oroszlánt az oroszlánszarral, sőt… (Szeretem az igazi karikatúrát.)

Sóval mindez ugyan nincs ellenemre, de a “jólértesült” beszólásaidra, ha van egy kis időm, válaszolok. Ezt für alle fälle azért tudnod kell. Hali: Császár Tamás

Jegyzet:

* A blondelráma a műves, klasszikus képkereteket “lebutítva” imitáló hitvány tömegtermékként eleve hazugság: a kispolgári ízlésvilág szimbóluma.

** Nem emlékszem pontosan. Lehet, hogy Grünfeldről, vagy Goldbergről volt szó…

*** A Horthy-kor hadseregében az érettségizettek automatikusan tiszthelyettesi rangot kaptak, amit egy aranyszínű karpaszomány jelzett.

**** Részletes elmekórtan / Pszichopátiák / Esetleírások, vagy Benedek István: Aranyketrec c. könyve

***** A Szentivánéji álomban bemutatott dilettáns színdarab dilettáns színészeinek szerepválasztásáról van szó…